Sziasztok kedves látogatóim, visszatértem!

Ez az első bejegyzésem, amiben kivételesen nem magamról írtam (lehet örvendezni). Szívom is a fogam rendesen, hogy nem rólam van szó :D  A „fészbúk” sötét bugyraiban keringő több száz blog megosztogatós oldal tartalma közt kutakodva rátaláltam a fiatal írónő palántára, aki véleményt kért az egyik (ha jól tudom van neki több is) történetéről. Én pedig mint kezdő és kegyetlen, whahaha kritikus, azonnal kapva kaptam az alkalmon, és elvállaltam a szabad-szájú szerzőnő (továbbiakban Miharu) és blogja kíméletlen elbírálását. Eredetileg csak neki akartam elküldeni, ezért furcsa lehet, hogy tanácsokat adok, mintha csak beszélgetnék FG-vel. Lépjetek túl rajta.  Remélem nem zavar senkit. Hogy mindenki tudja, pontosan melyik irományról van szó, beillesztek egy linket: http://mikefanfiction.blogspot.hu/2015_02_01_archive.html

És kezdem is azt, amire mindenki vár vagy nem :

Műfaj: Linkin park/ Mike Shinoda fanfiction

Ismertető: „Angiet kiskorában magára hagyta édesanyja, ezért maga a rocksztár, Mike Shinoda fogadta örökbe. Azonban a lány, ahogy idősödik, kezd egyre többet érezni nevelőapja iránt. Vajon Mike hogy tud reagálni a helyzetre? És a szülők valaha is jelentkeznek még? Ebben a történetben választ kapsz eme kérdésekre, és még sok másra is fény derül.”

Cím: „With you”. (Ha esetleg valaki nem tudná, a With you a fentebb említett zenekar Hybrid Theory című albumának egyik zeneszáma.) Kézenfekvő volt, hogy egy ilyen témájú történet ezt a címet kapja. Már a 1D rajongói történetek divatba hozták az effajta névadást, ami azóta igen csak elterjedt. Ugyanakkor ez a két szó nem sokat árul el magáról a történetről, ami hátrány figyelemfelkeltés szempontjából. Mindenki szívesebben kezd bele egy olyan blogba, aminek nem az a címe, hogy „XY élete”, ami igazából semmit nem mond.

Dizájn/elrendezés: a stílus abszolút minimalista, ugyanakkor még nem végleges, így ezt nem is boncolgatnám tovább. Az elrendezés viszont engem meglehetősen zavart. Lehet, hogy én vagyok hülye, de nekem sokkal egyszerűbb úgy megkeresni a részeket, ha az archívumban rá lehet kattintani az elolvasandó epizódra, nem kell lefelé tekerni.

A „történetről” menüpont meglehetősen hasznos az újonnan idetévedt látogatóknak, így nem kell megkeresni a bejegyzésnek titulált prológust.

Emellett megtalálható a sokak számára ismerős „Chatbox” is, ahol az olvasók kifejthetik véleményük, kérdezhetnek az új résszel kapcsolatban.

Összességében a kinézetet és a funkciókat is átlagosnak mondanám, mivel a pozitívumok mellett ott van egy negatívum, aminek sokkal nagyobb jelentősége van. De hát egy fanfictionban nem is ez a lényeg, ugye?

Cselekmény, fogalmazás, helyesírás: Lehet, hogy rosszul fog esni, hogy nem csak szépet és jót mondok, de ha már úgyis mindenbe belekötök, ez a kissé valósabb probléma se maradjon ki: Nekem az egész történet kicsit hirtelen kezdődött. Semmit nem tudtunk meg Angie és Mike kapcsolatáról. Én legalább egy fejezetet rászántam volna. Persze még szép lassan beleszőheted a történetbe az apróbb információkat, de így olyan, mintha egyik napról a másikra beleszeretett volna az apjába. Ami azért nem mindennapi dolog, és kissé talán perverz is.

Azt sem mondhatom, hogy nem kezdődik rögtön azzal, hogy szerelmes lesz Angie, mert pont hogy de, de a szépfiú itt nem az osztálytársa, hanem a tulajdon apja, aki felnevelte. A fogalmazás egyszerű (pozitív értelemben mondom), kissé nagyon szókimondó is. Idézem: „Gyakran megyek át hozzá, úgyhogy ez apa számára sem újdonság. Ismeri a haverom, tudja, hogy nem akar felcsinálni.”

Így a végére még eszembe jutott még egy dolog ami ugyan apróság, de muszáj belekötnöm azért leírom, hogy a későbbiekben ne legyen ebből problémád: A törvényes örökbefogadásnak hosszú procedúrája van, nem lehet csak úgy következmények nélkül hazavinni egy gyereket az utcáról. És örökbefogadás után a gyámügyesek is a nyakara járnak. Én a helyedben beszúrnék a szövegbe egy utalást, hogy a hozzám hasonló szőrszálhasogatók

Ha az egészet egyben nézem, a cselekmény jól megírt, összeszedett, de nem mondom, hogy tökéletes, mert olyan nincs. Várom a folytatást.

Nem találtam csak egyetlen egy szóismétlést, helyesírási hibát pedig egyet sem. Respect.

Karakterek: Az eddig megírt 5 fejezetben csak 3 szereplőt ismerhettünk meg, akik közül nekem a legszimpatikusabb egyértelműen Adam lett. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak így van. Ha kibontakozott a történet biztos meg is tudom fogalmazni, miért érzek így.

 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és időt fektettem a blogodba. Követni fogom az új epizódokat.
Csak a dízájn újuljon meg :D